M�r egy hete rossz kedvem van, egyszer�en annyira ki vagyok, hogy �rni sem tudok norm�lisan, pedig valahogy �ssze kellene szednem magam, mert ennek nem lesz j� v�ge. Folyamatosan azt l�tom magam k�r�l, hogy m�soknak milyen j� �let�k van �s folyton �sszehasonl�tgatom magam vel�k, hogy �k mit�l k�l�nbek, hogy boldogok? Boldogtalan vagyok. Biztosan ti is ismertek egy l�nyt, aki az a tipikus csendes t�pus, kedves, okos, az egyik legjobb tanul� az oszt�ly�ban, szeret olvasni �s mindig lelkiismeretesen v�gzi a dolg�t. Na, ilyen vagyok �n is. Hozz� t�ve, hogy mindig azt k�rdezik t�lem, hogy mi�rt vagyok szomor�, barna a hajam, a szemeim s�t�tbarn�k, ut�lok a k�z�ppontban lenni, 175 cm magas vagyok, 64 kg �s 18 m�ltam. R�gebben m�g magam el�tt is tagadtam, de el�g �rz�keny t�pus vagyok, er�s akartam lenni, magabiztos �s valamilyen szinten az is vagyok, sosem hagytam, hogy lebecs�ljenek vagy b�ntsanak. Azt mondj�k sz�p vagyok �s �n is egy olyan fiatal n�t l�tok a t�k�rben, aki se nem anorexi�s, se nem hurk�s vagy duci, sz�p, hossz�, g�nd�r-szer� hajjal �s csak arra v�rok, hogy v�gre valaki bel�m szeressen, hogy megl�sson engem, azt aki vagyok. Olyan nagy k�r�s ez? Sz�nalmasnak �rzem magam, mikor k�r�l n�zek �s azt l�tom, hogy n�lam rond�bb �s ezerszer fur�bb l�nyoknak van bar�tjuk, engem meg m�g egy nyomoronc randira sem h�vtak el soha. Nem vagyok ronda, sz�p vagyok, okos, s�t r�lam, hogy kedves vagyok �s m�gsem mondta m�g nekem egy fi� sem, hogy kedvel vagy sz�p vagyok. Ezek ut�n, hogy �rezn�m magam? Mi bajuk van az embereknek velem? Az, hogy nem j�rok el pi�lni miniszokny�ban, t�sark�ban, meg cigizni? A legelkeser�t�bb, hogy most m�r tudom, hogy id�n sem fog semmi v�ltozni, mint ahogy egyszer sem, ak�rh�nyszor rem�nykedtem benne. A nagy semmi, ez j�r nekem �s elegem van m�r ebb�l! �ssze fogok omlani, ha nem v�ltozik valami. Istenem, seg�ts, mert nem ezt �rdemlem!